„Mert benne teremtetett minden a Mennyen és Földön, … minden általa és reá nézve teremtetett, … és minden általa áll fenn.”

(Kol.1:16-17)

Mint ahogyan az Augsburgi Magyar nyelvű Református Gyülekezet is.

Mennyei Atyánk gondolata volt az augsburgi gyülekezet, annak születése és küldetése. Ő mondta azt, hogy „LEGYEN!” – és lett. Ő volt az, aki először döntött mellettünk, és ez a döntés fontosabb volt minden emberi döntésünknél és igyekezetünknél.

Döntéseinket – akár jó, vagy rossz – Isten felhasználta, hogy tervei és céljai megvalósuljanak.

A több mint hat évre visszaemlékezve a szívünk háláját hozzuk az Úr elé. Őt dicsőítjük, Őt imádjuk és Neki mondunk köszönetet, hogy vagyunk.

Kiváltságosnak érezhetjük magunkat mindannyian, akik ide tartozhatunk és részesei lehetünk mindannak, amit Isten készített számunkra, ott, ahol Ő van a középpontban, ahol Reá nézünk. Minden figyelmet oda szeretnénk irányítani, és így éljük át újra meg újra, hogy jelenlétében lehetünk. Ott, ahol meggyógyít, helyreállít, megigazít, tanít, fedd, vigasztal, bátorít, erőt ad, megbocsát, … és a lényeg: újjászülve örök életet ad!

Évről – évre

2017 év elején volt az első istentisztelet gyülekezetünkben. Ebben az évben havonta egyszer lehettünk együtt, de Isten iránti vágy és szomjúság jele volt az, hogy a következő évtől legyen havonta két alkalom. Ahogyan közelítettünk az év vége felé, a vágyak mellett a próbák és nehézségek sem kerültek el bennünket. Ennek az évnek a zárásaként fogalmazódott meg: „Mindent Vele és semmit Nélküle!” A jövőt csakis így folytathatjuk.

2018-tól továbbra is velünk maradt a bizonytalanság és a tanácstalanság. Egy dologban azonban biztosak voltunk: ha Istennek terve van velünk és ha ragaszkodunk hozzá, meg fog tartani bennünket. Sok bátorítás közül az egyik: „Én megyek előtted, a rögös utat elegyengetem, az ércajtókat betöröm, és a vaszárakat leverem.” (Ézs.45:2) Egyre többet és többen imádkoztunk, miközben átéltük ezt az ígéretet. Az út folyamatosan készült, és csodákat láthattunk meg. Nem minden úgy alakult ahogy elterveztük, de békességünk volt abban, ahogyan Ő vezet.

Meghatározó volt ez az év.

2019-ben továbbra is sok csendességre, imádkozásra és beszélgetésre volt szükségünk Istennel is, és egymással is. Az általunk megformált jövőképből egyre kevesebb volt, mert tudtuk, hogy Neki kell irányítani. A KAPCSOLAT sorozat elindításával formálódtunk és alakultunk. Sokat nem láttunk előre, de lépésről-lépésre vezetettek voltunk.

2020-ba átlépve újra előjöttek az egykori egyházjogi kérdések, melyek válaszra vártak. Ezért is egyre többet kerestük Isten vezetését. Azonban újra olyan helyzetben találtuk magunkat a COVID kezdetén, amelyet szerettünk volna elkerülni. Ha egy szóval foglalnám össze, hogy mit éreztünk, akkor az a bizonytalanság lenne. Miközben ismételtük a korábbi leckéinket, sok újat is tanultunk ebben a helyzetben. Isten megmutatta, hogy van folytatás. Ott volt az otthonainkban, amikor elkezdtük az online alkalmainkat és egy olyan jövőre készített fel bennünket, amiről nem is gondoltunk, hogy bekövetkezik. Ebben a bizonytalan helyzetben, Isten továbbra is egy biztos jövő felé vezetett bennünket.

2021 tavaszán ismét fontos és meghatározó döntések születtek a gyülekezetünk életében. Elérkeztünk egy új útszakasz kezdetéhez. A Debrecen-Kerekestelepi Református Gyülekezet és az Augsburgi Magyarnyelvű Református Gyülekezet között megszületett egy testvérgyülekezeti megállapodás. Ezt azonban már ekkor tudtuk, hogy sokkal többet fog ez jelenteni mindannyiunk számára, mint eddig bárhol – bárki által megköttetett együttműködés. Mindez szoros és rendszeres kapcsolatot, szolgálatot és találkozásokat vetített előre. Majd ez év őszén – 89 hét után – találkozhattunk újra személyesen és folytathattuk a mennyei Atyánk által elkészített utunkat. Olyan események váltak valóra, amelyekért sok imádság hangzott el. Újra, és most már ismét rendszeresen találkozhattunk személyesen, miközben az online alkalmaink szintén a találkozás lehetőségtét kínálták. 2021 őszén elindult a fiatalokkal a konfirmációs foglalkozás, és készültünk a következő év első istentiszteletén az első keresztelőre.

2022 év elején volt két kiemelkedő esemény, (a keresztelő és majd tavasszal a konfirmáció) amely bizonyság volt számunkra, hogy Isten továbbra is tervez velünk. Örömünk tovább nőtt azzal is, hogy esküvőt is tarthatunk a gyülekezetünkben. Már a tavasz folyamán elkezdtünk készülni a presbiterválasztásra, amely ősszel le is zárult. Megalakult gyülekezetünk első hivatalos presbitériuma, amely megfelel a református egyházjogi feltételeknek is.

Mindeközben Isten ajándékaként megtapasztaltuk azt is, hogy újabb és újabb honfitársunk jelent meg közöttük, akik velünk együtt keresik Isten jelenlétét.

Az év végén, még egy kiemelkedő eseménynek lehettünk részesei. Meghirdettük advent 3. vasárnapjára a „barátkozók istentiszteletét”. Ezen az alkalmon Isten kegyelméből, közel 100–an lehettünk együtt. A kis templom, szinte tele volt. Nagy öröm volt ez mindannyiunk számára.

2023-ban tovább erősítette Isten bennünk azt, hogy milyen céljaink legyenek. Az első néhány évekhez képest, egyre bátrabban kell felvállalni küldetésünket a világban, és emellett a már meglévő gyülekezeti tagokkal, barátkozókkal és ismerkedőkkel is fenntartani és építeni a kapcsolatot.

A nyár folyamán megrendezett 2 napos gyülekezeti kirándulást szeretnénk évről évre megismételni, mint ahogyan a „barátkozók istentiszteleti alkalmát” is.

Ez a két kiemelt esemény is segít felvállalni az elköteleződést Isten és egymás felé egyaránt.

Abban is bizonyosak vagyunk, hogy sok áldás van még elkészítve számunkra.

Áldások részesei és hordozói vagyunk.

Egyre többet áldozunk időnkből, erőnkből, javainkból, mert tudjuk, hogy ez mind a Mennyország dicsőségét szolgálja. Olyan örömteli látni – de részeseinek lenni még inkább –

amikor Jézus parancsai teljesülnek:

• „Tegyetek tanítványokká minden népet!” (Mt.28:19) Lelkészeink egy-egy alkalomra több ezer km-t utaznak azért, hogy közöttünk szolgáljanak. A gyülekezeti tagok is több esetben 1-2 órát egy-egy istentiszteletért.
• „Mert éheztem és ennem adtatok, szomjaztam és innom adtatok, jövevény voltam és befogadtatok, mezítelen voltam és felruháztatok, beteg voltam és meglátogattatok.” (Mt. 25:35) Örül és boldog az Úr Jézus amikor azt látja közöttünk, hogy látogatjuk, segítjük, támogatjuk az árvát, az özvegyet, a rászorulót.
• „Jókedvű adakozót szereti és megáldja az Úr!” (2.Kor.9:7) Amikor már nem a feleslegből adakozunk. Akár pénzt, vagy időt egyaránt.

Szolgálunk egymás felé meglepetésekkel, karácsonyi ajándékokkal, süteményekkel, de akár egy beszélgetéssel, egy imádsággal, és olyan is van, amiről nem is tudunk. Mindezt nem „csak úgy”, hanem szívből jövő SZERETETTEL!

Isten örül ennek, hiszen a bennünk lévő szeretet Tőle van, és azért adja, hogy szolgáljunk egymás felé. Így formálódik bennünk és körülöttünk a krisztusi ábrázat. Így válunk egy test tagjaiként élő közösséggé.

Egy élő gyülekezet részévé válni, abban növekedni, kiváltság és kegyelem.

Hálásak vagyunk mindenkiért, aki bármilyen módon részese volt, vagy lesz gyülekezetünk életének és fejlődésének. Tényleg bármilyen módon. Akár csak csendes résztvevőként, barátkozóként. Mint ahogyan azokért is hálásak vagyunk, akik felé szolgálni lehet, hiszen rájuk is szükség van ahhoz, hogy szolgáló gyülekezet legyünk.

Aztán majd egyre többen – akár velük együtt is – még többet szolgálni, a mennyei Atyától kapott még több szeretettel, még több erővel és még több lehetőségekkel.

Szeretnénk olyan kincseket gyűjteni melyet a moly és a rozsda nem emészt meg. Egy napon pedig ezt hallani: „Jöjjetek Atyám áldottai, örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot!” (Mt.25:34)

Mindenért Istené a dicsőség!

2023 október 23.

Török István Dániel

Augsburgi Magyar nyelvű Református Gyülekezet Gondoka